Скачать с ютуб Vörös István és a Prognózis - Szállj el szabadon (live) в хорошем качестве

Vörös István és a Prognózis - Szállj el szabadon (live)

Koncertfelvétel 1996, Budai Parkszínpad Zenészek: Vörös István (ének, gitár, szájharmonika), Rácz László (basszus, vokál), Mándoki Sándor (billentyű), Káptalan András (gitár, vokál), Gyurik Lajos (dob) Zene és szöveg: Vörös István Két éve volt, egy koncert után, az öltöző előtt feltűnt egy lány. Álmodozva nézett, bárhol voltunk, követett ő; de érzésekre akkor, sajnos nem volt sok idő. Épp elmúlt tizennyolc és jött a ballagás; az Üllői úti fákról a nyár illata szállt. Éreztem, hogy vége, szégyen, férfi-fájdalom. őt nem tarthatom vissza, most már szálljon szabadon. Sivár, sötét az éj, a világ nyugodni tér; s én gyötrődöm az ágyon, kapaszkodom beléd. Vége, legyen vége, a szenvedésre béke. Szerelmes ne legyél és ne gondolj a szépre! Aztán összeborulva sírtunk egy vasárnap délelőtt; csak torlódnak az évek mindkettőnk fölött. Újrakezdeni mindent, talán lesz még alkalom, de ne áltassuk egymást, most már szállj el szabadon! Sivár, sötét az éj, a világ nyugodni tér; s én gyötrődöm az ágyon, kapaszkodva beléd. Vége, legyen vége, a szenvedésre béke. Szerelmes ne legyél és ne gondolj a szépre! Mást diktál az ész mást érez a szív, csordulnak a könnyek, viseljük a kínt. Majd elmúlik az érzés, most még nehéz mondanom; ennyi volt az álom, most már szállj el szabadon!