Скачать с ютуб 42. zsoltár “Mint a szép híves patakra” в хорошем качестве

42. zsoltár “Mint a szép híves patakra”

Szöveg: Szenci Molnár Albert fordítása; Dallam: Claude Goudimel 1. “Mint a szép híves patakra A szarvas kívánkozik, :/: Lelkem úgy óhajt Uramra, És Hozzá fohászkodik. Tehozzád, én Istenem, Szomjúhozik én lelkem, Vajjon színed eleibe' Mikor jutok, élő Isten? 2. Könnyhullatásim énnékem Kenyerem éjjel-nappal, :/: Midőn azt kérdik éntőlem: Hol Istened, kit vártál? Ezen lelkem kiontom, És házadat óhajtom, Hol a hívek seregében Örvendek szép éneklésben. 3. Én lelkem, mire csüggedsz el? Mit kesergesz ennyire? :/: Bízzál Istenben, nem hágy el, Kiben örvendek végre, Midőn hozzám orcáját, Nyújtja szabadítását; Ó, én kegyelmes Istenem, Mely igen kesereg lelkem! 4. Mert terólad emlékezem E Jordánnak földéről, :/: Szent helyedre igyekezem Hermon s Micár hegy mellől. Mélység kiált mélységet, Midőn én fejem felett A sok sebes víz megindul, Mint egy erős hab, megzúdul. 5. Sebessége árvizednek És a nagy zúgó habok :/: Énrajtam összeütköznek, Mégis hozzád óhajtok; Mert úgy megtartasz nappal, Hogy éjjel vígassággal Dicséretet éneklek Néked, erős őrizőmnek. 6. Mondván: Isten, én kőszálam, Mire felejtesz így el? :/: Ellenségim vannak rajtam, Gyászban járok veszéllyel. Mert az ő hamis nyelvek Csontjaimban megsértnek, Mert így bosszantnak ellened: Lássuk, hol vagyon Istened? 7. Én lelkem, mire csüggedsz el: Mit kesergesz ennyire? :/: Bízzál Istenben s nem hágy el, Kiben örvendek végre. Ki nekem szemlátomást Nyújt kedves szabadulást, Nyilván megmutatja nékem, Hogy csak ő az én Istenem.”