Скачать с ютуб Szilárd - Körbeér в хорошем качестве

Szilárd - Körbeér

https://bfan.link/korbeer Rendező : Vető Gábor Balanyi Szilárd : ének, zongora, rhodes, szintetizátor Bátor Bence : dob Galambos Dorina : ének Gazda Bence : hegedű Kiss Flóra : ének Paczári Viktor : basszusgitár Közreműködik a budapesti Bethlen Gábor Általános Iskola és Gimnázium kamara kórusa: Balanyi-Szűts Márton, Balázs Ambrus, Barbinek Csanád Gábor, Benedek Liza Hanna, Benkó Bianka, Erdős Hanga, Gassama-Kele Dorottya, Gáll Barnabás, Hajdu Réka, Hargitai Zsuzsanna Rajna, Juhász Vanda Liza, Kardos Márton János, Kerekes Luca, Kiss Kristóf, Kollega-Tarsoly Linda, Körtvélyesi Pál, Mihályi Levente, Mocskonyi Márton Miklós, Mohammad Diana, Nagy Csenge, Nagy Veronika, Sonkoly Bence, Sonkoly Dániel, Vajda Lúcia, Vaszkun Virág Anna, Weiner Miksa. Karvezető : Stimecz Edina Hangszerelte : Ott Rezső Felvételek : Dorozsmai Gergő / TomTom Stúdió, Budapest Mix & mastering : Bernhard Hahn / Tin Roof Studio, Stuttgart Kiadó : http://tomtom.hu Zene : Balanyi Szilárd Szöveg : Lackfi János Karácsony, jég az ablakon, de nincsen hó ma már. Karácsony, ez már másik élet, és hol a határ? Karácsony, mikor fogy a bejgli, és fogy a remény, Karácsony, mondd, e porcukros idilltől mit várok én? Karácsony, mikor sokak közt is lehetek egyedül. Karácsony, mikor nem lelem magam se kívül, se belül. Karácsony, mikor fényzselébe fagy az idő, Karácsony, mikor évről évre ez az érzés jön elő. Karácsony, mikor talán mégis összeáll a világ, Karácsony, mikor nem kínoznak annyira a hibák. Zárul a nagyszoba még, Közel jön megint a messzeség. Tárul az a szoba, az a titok, nevetek,sikítok, a gyerek, aki vagyok, már ugrál, már ragyog, és már megint itt az a tél, a húgom is visszabeszél, hova lett a harag, a veszély, és hol van, aki már nem él, és mégis a szívemig fér. Karácsony, elköltöztem, de eljött hát. Ki adta meg neki címemet, hogy rám talált? Zárul a nagyszoba még, Közel jön megint a messzeség. Pörög a, fordul a plafon, a csillár, Szomorú ember az, aki ma kinn jár, Örül a gyermekem, egykori énem, Ami a múlt, azt ma újra megélem. Ragyog a fán sok vacak izzó, Izzik bennem az egykori fickó, Nem tudom, talán ez az ünnep, Körbeér és átfog bennünket, Nem tudom, talán pont ez az ünnep, Átfog minket és Nem tudom, talán pont ez az ünnep, Átfog minket és körbeér! Körbeér!