Скачать с ютуб Előhang egy monodrámához в хорошем качестве

Előhang egy monodrámához

Áldó Ágnes - Radnóti Miklós Kérdeztek volna magzat-koromban... Ó, tudtam, tudtam én! Üvöltöttem: nem kell a világ! goromba! nem ringat és nem ápol, - ellenemre van! És mégis itt vagyok. A fejem rég kemény s tüdőm erősödött csak, hogy annyit bőgtem én. A vörheny és a kanyaró vörös hullámai mind partra dobtak. Egyszer el akart nyelni, - aztán kiköpött a tó... S a szív, a máj, a szárnyas két tüdő, a lucskos és rejtelmes gépezet hogy szolgál... ó miért? S a bimbózó virág- nem nyílik még húsomban most a rák. Születtem. Itt vagyok. Felnőttem. S mire? Ígértek néked valamit? kérdeztem egyszer én magamban még süldőkoromban. S mindjárt feleltem is : Nem. Senki semmit nem ígért. S ha nem ígért, a senki tudta mért. Szellőtől fényes csúcsra röpít fel a vágy s lenn vár a gőzt lehelő iszap. A hallgatag növények szerelme emberibb. A madár tudja tán , hogy mi a szabadság mikor fölszáll a szél alá és ring az ég hullámain. A hegyek tudják hogy mi a méltóság, hajnalban, alkonyatkor is, a lomhán elheverő hegyek... Hegy lettem volna, vagy növény, madár... vigasztaló, pillangó gondolat, tűnő istenkedés. Ma már az alkotás is rámszakad. Kérdeztek engem? Számbavettek. Ó, a szám... a hűvös és közömbös! Nem érdeklem, nem gyűlöl, nem szeret, csak-megfojt. Nézd, én vagyok. Nem egy, nem kettő, nem három és nem százhuszonhárom. Egyedül vagyok a világon. Én én vagyok. S te nem vagy te, s nem vagy ő sem. Gép vagy. Hiába sziszegsz. Én csináltalak. Én vagyok. S általam te. Hiába sziszegsz. Én vagyok. Szétszedlek és te nem vagy, nem kapsz több olajat, túl nagyra nőttél. S szolgálni fogsz, hiába sziszegsz! Én én vagyok, én én vagyok, megőrülök, én én vagyok, én én... megcsúszom a végén! Én én vagyok magamnak, s neked én te vagyok. S te én vagy magadnak, két külön hatalom. S ketten mi vagyunk. De csak ha vállalom. Ó, hadd leljem meg végre honnomat! Segíts vigasztaló, pillangó gondolat! Még csönd van, csönd, de már a vihar lehell, érett gyümölcsök inganak az ágakon. A lepkét könnyű szél sodorja, száll. Érik bennem , kering a halál. Ring a gyümölcs, lehull ha megérik. Füstölg a halál. Élni szeretnék. Lélek vagyok. Arkangyalok égi haragja ég bennem, riaszt a világ. Sűrű erdő kerít, porfelhőben a távoli nyáj. Porfelhőben a nyáj. Porkoszorús katonák. Dögölj meg, dögölj meg, dögölj meg hát világ. Ringass emlékkel teli föld. Takarj be! védj, villámmal teli ég! Emelj fel emlék! Lélek vagyok. Élni szeretnék!